Tudásalapú gazdaságban élünk. A tudás versenyelőnyt jelent a vállalatok számára, ezért mint értékes kincset el kell rejteni, biztonságban kell tartani, nehogy más is hozzáférhessen, hiszen akkor oda a versenyelőny.

Már totyogó gyerekként megtanuljuk, hogy nem szabad irigyelni a másik játékát, hogy „irigy kutyának” lenni rossz, sőt adott esetben büntetést vonhat maga után, ha irigységből nem adom oda a süteményem felét a barátomnak. Az egyéni tanulási tapasztalat alapján tehát az lenne a logikus, hogy felnőtt korunkra könnyedén örülünk a másik sikereinek, és büszkeséggel tölti el szívünket, ha mások eredményeiről hallunk.

Kilenc órára minden készen állt a Szent Lukács teremben. Az egyik oldalon 25 szék körben, a másik oldalon 5 asztal 5-5 darab székkel, kávéházi lazasággal elrendezve. A sarokban kávéfőző, teavízforraló, víz és reggeli harapnivaló. Szünetet nem terveztem, hiszen a három órás workshop, amelyet a részvételen alapuló döntéshozásról tartottunk a facilitációs hét keretében a MEMO Mesterek és Módszertanok Házában nagyon zsúfoltra sikeredett már a tervezőasztalon is. Négy olyan facilitációs módszert igyekeztem bemutatni a résztvevőknek, amelyek mindegyike legalább fél napot vesz igénybe normális esetben. A kör, a World Café, a LEGO Serious Play és az Open Space. Na, jó, nem mindegyik: a kört egy óra alatt is el lehet intézni, feltéve, hogy a téma nem olyasmi, amiről mindenkinek sok a mondandója, mert ilyen esetben egy kör is tarthat egy napon keresztül is.

A szervezetek működésének kutatói megannyi tanulmányban rámutatnak arra, hogy ha az érintett embereket nem vonjuk be a döntéshozás folyamataiba, akkor a megszületett döntéseket nehezebben fogják végrehajtani, félre fogják érteni vagy éppen teljesen elutasítják majd. A másik általános megállapítás, hogy a mai kor komplex problémáinak megoldásához minden létező agyra szükség van. Azok a szervezetek, amelyek nem képesek felhasználni a rendelkezésre álló teljes szellemi tőkét, illetve azt összekapcsolni az emberek jobbító szándékával, képtelenek lesznek lépést tartani a kiélezett üzleti és társadalmi versenyben.

A csoportos műhelymunka egyre inkább terjed cégeknél és intézményeknél egyaránt. Az összetett problémák megoldására, hatékony stratégiák építésére a vezetők igyekeznek a külső és belső forrásokból származó ismeretekre támaszkodni és ezt a tudást innovatív módon a felszínre hozni és felhasználni. Ugyanakkor gyakran tapasztalom, hogy egy workshopot tervezve zavar van a fejekben: kit is kérjünk fel annak vezetésére?