Már totyogó gyerekként megtanuljuk, hogy nem szabad irigyelni a másik játékát, hogy „irigy kutyának” lenni rossz, sőt adott esetben büntetést vonhat maga után, ha irigységből nem adom oda a süteményem felét a barátomnak. Az egyéni tanulási tapasztalat alapján tehát az lenne a logikus, hogy felnőtt korunkra könnyedén örülünk a másik sikereinek, és büszkeséggel tölti el szívünket, ha mások eredményeiről hallunk.

Kilenc órára minden készen állt a Szent Lukács teremben. Az egyik oldalon 25 szék körben, a másik oldalon 5 asztal 5-5 darab székkel, kávéházi lazasággal elrendezve. A sarokban kávéfőző, teavízforraló, víz és reggeli harapnivaló. Szünetet nem terveztem, hiszen a három órás workshop, amelyet a részvételen alapuló döntéshozásról tartottunk a facilitációs hét keretében a MEMO Mesterek és Módszertanok Házában nagyon zsúfoltra sikeredett már a tervezőasztalon is. Négy olyan facilitációs módszert igyekeztem bemutatni a résztvevőknek, amelyek mindegyike legalább fél napot vesz igénybe normális esetben. A kör, a World Café, a LEGO Serious Play és az Open Space. Na, jó, nem mindegyik: a kört egy óra alatt is el lehet intézni, feltéve, hogy a téma nem olyasmi, amiről mindenkinek sok a mondandója, mert ilyen esetben egy kör is tarthat egy napon keresztül is.